Hol az igazság?


Abban bizonyára egyetértünk, hogy vannak egyetemes igazságok, és törvényszerűségek, amelyek a világegyetemet irányítják.  Azt is tapasztaljuk, hogy a  mindennapi életünknek keretet adnak a szokásaink, elvárásaink, motivációink, és a társadalmi , valamint kulturális normáink.

Ha tovább szűkítjük ezt a kört, akkor van az “Én”, vagyis az egyéniségünk, akinek gondoljuk és definiáljuk magunkat. Lelkünk egy élettervvel érkezik ebbe az életébe, amely terv megvalósításához szüksége van társakra. Ezért kiválasztja a családját, szüleit, a születési helyét és idejét. A fogantatással kezdetét veszi a “nagy utazás”.  Az Lélek még tudja, hogy mit szeretne megvalósítani, időközben azonban találkozik különböző elvárásokkal. Már az anyaméhben emlékeket gyűjt magába, amely emlékek a tudatalattijában érzelmi és gondolati mintákká alakulnak, és ezek formálják az Én képét önmagáról.  Ezek az emlékek lehetnek kellemesek, amikor a gyermeket a szülők tervezik, szeretettel és elvárások nélkül várják. Ugyanakkor lehetnek kellemetlen, fájdalmas, elvárásokkal vagy félelemmel teli emlékek, amelyek az Én-t szintén formálják, ösztönzik a túlélésre, és felkészítik arra, hogy ahová érkezik, az nem éppen a legbarátságosabb környezet.

Szerencsés esetben a szülők túljutnak a kezdeti krízisen, és szeretetben várják születendő gyermeküket. De az Én már megtanulta, hogy az élet veszélyes, jobb bizalmatlannak lenni, mert nem lehet tudni, hogy mikor támadnak hátba, hagynak cserben azok, akik szeretnek.

Megszületik a kisbaba, és fejlődik. Az agy, mint egy hatalmas szuper számítógép rögzít minden eseményt és az eseményekhez tartozó érzést. A tudatalattiba kerülnek az információk, amelyek formálják a személyiségünket és meghatározzák a hozzáállásunkat életünk helyzeteiben.

Minden tapasztalatból származó érzés bekerül a tudatalattiba.

A kisbabakorszakot felváltja a kisgyermek korszak, majd a gyermekkort a tinédzser kor, és a felnőtt kor követi és így tovább…

Az Én kialakítja képét a világról, meggyőződései lesznek, és különböző normák, elvárások szerint éli az életét. A család által megélt és elfogadott szokások, hitrendszerek mellett hatnak rá a történelmi és kulturális normák. Aztán egy időpontban, (nevezzük ezt kvantum pillanatnak) talán egy élethelyzet változás, vagy krízis következményeként felmerül az igény, hogy az Én a hétköznapok sodrásából kiszakadva újra definiálja önmagát, és életcélját.

És ehhez kellenek a “játszópartnerek”. A leghasznosabb, fejlődést segítő emberek az Én életében azok, akik csalódást, fájdalmat, becsapottság érzést “tanítanak” az Én-nek.  Megmutatják az Én-nek, hogy hol és milyen módon árulta el önmagát, csapta be és utasította el a valódi lényét.

Amikor az Én ráébred a saját felelősségére, és arra, hogy a többiek az iránta érzett szeretetből “játszották” el a negatív hős szerepeket, megbocsátás és hála lesz a szívében a társai iránt, végre nem rájuk mutogat, őket okolja a sikertelenségéért, hanem kezébe veszi élete irányítását, sorsa megváltoztatását. Felismeri, hogy milyen erényeket tanult a fájdalmas helyzetekben, és hogy ezeket az érzéseket, jellemvonásokat, mint pl: védettség, biztonság, magabiztosság…hogyan élheti meg anélkül, hogy újra átélné a hozzá tartozó traumatikus történeteket is.

Többé nem azt gondolja, hogy a sors irányíthatatlan kezének áldozata, hanem rájön, hogy Ő irányíthatja a sorsát. A szabad akarat erejéből Társ teremtheti az életét azzal az Energiával, amihez újra kapcsolódni tud. Akiről azt hitte, hogy cserbenhagyta őt, és bünteti őt. Ezt attól függően, hogy az Én miként definiálja, hívhatjuk Teremtőnek, Istennek, Forrásnak, Szeretet Energiának, Univerzumnak.

Ébredj rá Te is és keresd meg a magad igazságát, legyen igényed a változtatásra, ahelyett, hogy halogatnál, mást okolnál, az önsajnálatodban dagonyáznál.

Amikor a szándékod kivetíted, az egész teremtés összefog, hogy Téged emeljen!

Minden érted van, semmi sincs ellened, csupán elméd és gondolataid.

Te döntöd el, hogy mit gondolsz, hogy ki vagy, és ki szeretnél lenni.

Kívánom, hogy juss el az “Én vagyok” állapotból  a “Vagyok, aki vagyok” állapotába, amivel ledöntöd a korlátaidat.

Dönts a fejlődés mellett!