Hétköznapi mérgeink: a harag és a neheztelés


Nap mint nap találkozom ezekkel az érzésekkel a klienseim életében.

Személyes életemben is sokat foglalkoztam ezen érzések és a hozzájuk kapcsolódó személyek megértésével és gyógyításával.

Azt gondolom, hogy még a legjobb családban is előfordulnak konfliktusok, és ha ezek nincsenek megoldva, “kibeszélve”, akkor ez feszültséget, frusztrációt okoz a felekben. Amikor ez a feszültség egyre csak növekszik, a düh, harag és neheztelés veszi át a helyét.

Sokszor hallom:

“Dühös vagyok az Anyámra, mert folyton kritizált.”

“Haragszom Apámra, mert félelemben tartotta a családot.”

És még sorolhatnám a véget nem érő történeteket.

És a beszélgetés ezen pontján megkérdezem:

“Hogy szolgál téged a haragod?”

Mit nyersz belőle?

Mit nem kell megtenned, amíg az Anyádra/Apádra neheztelsz?

Ilyenkor jön a meglepett arckifejezés. Először a kérdést sem értik, sőt meg sem akarják hallani, mert annyira erős a felépített “sztori” a fejükben, olyan rég óta haragszanak, hogy már idejét sem tudják, nem hogy azt, hogy mi előnyük származik ebből?

Az igazság az, hogy rengeteg előnyünk származik a harag és neheztelés fenntartásából.

Pl: Amíg haragszom “Rá”, addig távol tarthatom magamtól. Ha megbocsátanék neki, nyitnom kellene felé, és akkor újra sebezhetőbbé válnék. Így a harag biztonságot ad.

Amíg neheztelek “Rá”, addig nem kell vállalnom a felelősséget a saját életemért/döntéseimért, így kudarcot sem élek meg. Ergo, a neheztelésem megvéd a felelősségvállalástól, és az abból eredő esetleges kudarctól.

Amíg haragszom “Rá”, addig nem kell magamba néznem, mert Őt okolhatom a sorsomért.

Láthatjuk, hogy mennyi módon segít minket a harag, és a neheztelés érzése.

Eljön azonban egy nap, amikor igényünk lesz a változásra, és ehhez szembe  kell néznünk a negatív érzéseinkkel. Amikor a párunk tesz egy ártatlan kijelentést, és mi a torkának ugrunk, 200 lesz a vérnyomásunk, és nem is értjük, honnan ez az indulat?!

Amikor a főnökünk manipulálni próbál egy helyzetben, mi pedig “lefagyunk”, vagy azon nyomban beadjuk a felmondásunkat…utána meg napokig ostorozzuk magunkat, hogy mi lett volna a jó válasz, megoldás.

Egy ponton fel kell ismerünk, hogy amíg neheztelünk bizonyos emberekre, addig nem élhetjük meg a lehetőségeink teljes skáláját, mert limitáljuk magunkat.

Amikor megérjük a szüleink viselkedését és a viselkedésük mögött rejlő “motivációit”, felszabadulunk a nehéz terhek alól, és végre megélhetjük lehetőségeink teljes skáláját!

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy egyetértek vele, hogy helyeslem a tettét, hanem azt, hogy magamban megtalálom a lelki békét, megértem a viselkedését, hogy akkor ő ezt tudta kihozni a helyzetéből, és ezzel elengedem a ítélkezéseimet.

Ha Nőként el tudjuk engedni az Anyánk iránt érzett ellenérzéseinket, elfogadjuk a sorsát, és azt, hogy Ő ezt hozta ki a lehetőségeiből, akkor meg tudjuk élni saját nőiségünket, és az anyaságunkat is.

Amikor elfogadjuk Apánk sorsát, megértjük a motivációit, esélyt teremtünk egy szerető párkapcsolatra, és a karrierünk is fellendül.

Ha úgy érzed, elég  volt az ítélkezésből, netán bele is betegedtél az “önvédelembe”, vagy súlyos kilókat cipelsz, agresszív férfiakat vonzol be, kriminális a kapcsolatod a gyermekeddel, vizsgáld meg, hogy van-e az életedben olyan helyzet, vagy ember, ahol neheztelést, és dühöt táplálsz. Hidd el, évtizedek drámáit, sértettségét, önigazolását egy pillanat alatt átalakíthatod, és az áldozatszerepből  végre nyertes-nyertes pozícióba kerülhetsz.

Tudok ehhez egy jó technikát, amit ThetaHealingnek hívnak.

Ha egyedül nem megy, akkor gyere, és együtt megoldjuk! 🙂