Férfiakról, nemcsak nőknek!


Meglehet, nem hétköznapi dolgokkal foglalkozom nap mint nap, hiszen legmélyebb érzéseinkről beszélgetni, megfogalmazni céljainkat, és szembenézni a félelmeinkkel, gátlásainkkal ritkábban szoktunk, mint pl. lemosatni az autónkat, vagy nagybevásárlást intézni. Szerencsére azért egyre több emberben megfogalmazódik az igény a változásra, és  belső  késztetést érez, hogy életét nem csak materiális alapokon élje.

Aki elindul az önismeret útján,  annak a lehetőségek tárháza rendkívül széles körű. Könyvek, filmek, önismereti tanfolyamok, tréningek, elvonulások állnak rendelkezésére. A választás azonban nem könnyű, és leginkább nem elmével történik. A szívünkre hallgatva befelé figyelve kell megtalálnunk a számunkra és jelenlegi helyzetünkre leginkább alkalmas szakembert és módszert. Amikor elkezdjük átlátni életünk összefüggéseit, ez személyiség változást hoz magával. Aki párkapcsolatban él, másképp fogja látni eddigi helyzetét, és szeretné megosztani élete párjával is a tapasztalatait. Sajnos ez nem mindig zökkenőmentes. Vannak kapcsolatok, amelyek nem bírják el az újításokat, és ebből egyre több konfliktus adódik. Egy idő után, ha már tarthatatlan a feszültség,  úgy is mondhatjuk “kirezegnek” egymás életéből.

Saját tapasztalatból is megerősíthetem, hogy – tisztelet a kivételnek! –  az egyéni terápiás beszélgetéseken, a meditációs estéken, és az önismereti tanfolyamokon a férfiak aránya alig éri el a 10-20 %-ot.

Ez azt jelentheti, hogy a nők keresik a válaszokat, a nőknek van igényük a lelki fejlődésre, a nők szeretnék megoldani a saját életükön keresztül a családi problémákat is?

Többször hallom hölgy klienseim szájából:

“A férjem tudja, hogy hozzád járok, és egyetért vele, azt mondta, szükségem van rá.”

Mi ennek a valós üzenete? Drágám Neked van szükséged segítségre, nem bennem van a hiba!

Egyik barátnőm, miután a férje elhagyta, úgy érezte, egyedül nem tudja feldolgozni a történteket, ezért pszichológushoz fordult. Amikor a férjének elmesélte, hogy milyen összefüggéseket tártak fel a szakember segítségével, és felvetette, hogy esetleg Ő is elmehetne, a férfi válasza így hangzott:

“Neked van erre szükséged. Nekem nincs problémám.”

Tényleg így van?

Ha így van, akkor miért gondolják ezt a férfiak?

Miért merülnek közömbösségbe,tagadásba?

Mit akarnak ezzel fenntartani?

Miért akkor kérnek külső segítséget, amikor méretes prosztata problémáik vannak?

Amikor a feleség ultimátumot ad, vagy összepakolja a bőröndöt? -és ha már a feleség unszolására elmennek a szakemberhez akkor miért ülnek közömbösen, esélyt sem adva a változásnak, hogy utána otthon elmondhassák, ezt is megtettem érted?

Mielőtt végképp elítélnénk életünk párját, gyermekeink apját, a férfit, akiért pár éve-évtizede még rajongtunk, akire felnéztünk, nézzük meg, milyen társadalmi és családi minták alakították ilyenné társunk személyiségét.

Vizsgáljuk meg a férfiakba kódolt hitrendszereket, nevezhetjük őket akár közhelyeknek is, de mivel ezeket a mintákat gyermekkorban szívják magukba, mint tudjuk, a gyerekek nagyon lojálisak, és mindent elhisznek.

Ezért, ha azt mondjuk /  parancsoljuk egy kisfiúnak, hogy “Ne sírj!” – éppen arra adunk neki utasítást, hogy fojtsd el az érzéseidet!

Azt is gyakran hallják a fiúk, hogy “Ez férfi dolog!” – nos, ha férfi dolog, akkor nem illik ebbe beavatni a másik nemet.

Következő “ösztönző” parancs szó: “Katonadolog!” – ez a látszólag pozitív megerősítő mondat is egy blokkolás, amivel azt sugalljuk a gyermeknek, hogy bátor, erős, mindent kibír, miközben elnyomja az érzelmeit.

További terhes “kötelezettségek” a családban látott szerepek. Egy fiú gyermek a férfi és apa mintáját az édesapjáról alakítja ki. Ideális esetben, amikor harmonikus az apa kép, a fiú egy az egyben adoptálja ezt a működést. De valljuk be őszintén, hogy még a legjobb családban is vannak konfliktusok, legfeljebb nem beszélnek róluk nyíltan.

Amikor a gyermek azt látja, hogy Apa túl domináns, netán agresszív, elnyomja a családot, és félni kell tőle, felnőtt korában ezt többféleképpen mintázhatja.

Előfordulhat, hogy viszi tovább a kapcsolataiban a dominanciát. Így viszonyaiban provokatív, főnökösködő, számon kérő szerepet tölt be, mert otthon is ezt látta.

Másik karakter, hogy mivel látta, tapasztalta, hogy mennyi szenvedést okozott a apja a családnak, a fiú inkább passzív, megalkuvó, kompromisszumra hajló személyiséggé válik a kapcsolataiban, de mivel ott van az apai minőség, csak elnyomja magában, az agresszivitás belső frusztrációt okoz. Mindez önmarcangolásban, teljesítménykényszerben, elégedetlenség érzésben mutatkozhat meg.

Harmadik lehetőségként egy betölthetetlen űrt hajszolva egyik kapcsolatból a másikba menekülve védekezik az elköteleződés ellen. Itt még mozgatórugóként az is felismerhető, hogy nem becsüli meg a nőket, becsapja őket, ahogy az apja sem becsülte meg az anyját.

Amikor egy családból hozott viselkedési minta nincs megoldva, felismerve, és a férfi apává válik, nemcsak a férfiként való megfelelése, hanem az apa szereppel történő azonosulása is problémás lehet.

Egy idő után elviselhetetlenné és tarthatatlanná válik a helyzet, és aki nem hajlandó szembenézni az öröklött, de megváltoztatható! mintákkal, akár a kapcsolataival fizeti meg az árát.

Véleményem szerint a konfliktus, vagy nevezhetjük problémának, mindig magában rejti a lehetőséget is a változtatásra. Ezt felismerni, ahelyett, hogy támadnánk, azt mondanánk, hogy a másiknak van problémája, nekem nincs, vagy elhagyni a párunkat egy új szerelem miatt, nem a legoptimálisabb megoldás.

Ha tényleg nem működik, és elmondhatjuk, hogy valóban mindent megtettünk, akkor el lehet válni.

Ameddig azonban nem néztünk szembe  saját magunkkal és a generációs mintáinkkal, addig cipeljük a következő kapcsolatba is a “hátizsákunkat”.

Kedves Férfiak, merjetek magatokba nézni, ne higgyétek, hogy ez gyengeség!

Csodákra leltek, kincseket találtok magatokban, de ehhez meg kell gyógyítanotok a bennetek lévő “kisfiút”.

Kedves fiúkat nevelő Édesanyák!

Babusgassátok, szeressétek fiaitokat, mert az érzelmek kimutatása a legnagyobb adomány, amit taníthattok nekik.

Kedves fiús Apukák!

Töltsetek fiaitokkal minél több minőségi időt, szereljetek autót, szekrényt, vigyétek el őket gokartozni, beszélgessetek velük, hogy érezzék a férfi energiát.

Kedves elvált Szülők!

Az egymás iránt érzett konfliktusaitokba ne vonjátok be a gyermeket.

Tiszteljétek az egymásban lévő Anyát és Apát akkor is, ha már nem tudtok egymásra szeretettel tekinteni. Gyermekeiteknek csak egy anyja és apja lehet. Minden további társ az életetekben csak segítő a gyermek felnevelésében. Ne kívánjátok a gyermektől, hogy választania kelljen közöttetek, mert ezzel komoly lelki sérülést okozhattok neki.

Így az új generáció férfiúi igazi lelki társakká válhatnak szerelmük oldalán.

Köszönöm, hogy elolvastad gondolataimat. Ha hasznosnak találtad, oszd meg másokkal is.

Hamarosan következik a “Nőkről nemcsak nőknek” írásom is, amelyben a lányok-nők lelkébe pillanthattok be.

Szép napot kívánok!