Ez is elmúlik majd…


Olvastam egy történetet, miszerint egy apa a halála után egy gyűrűt és egy kisebb vagyont hagyott a két fiára. A gyűrűbe ezek a szavak voltak belevésve: “Ez is elmúlik majd.”  Az idősebb fiú rávette az öccsét, hogy érje be a gyűrűvel, ő pedig a vagyont választotta.

Az idősebb fivér egyre nagyobb jólétben élt, míg egy napon elvesztette minden vagyonát.

A fiatalabb testvér az úján hordta a gyűrűt és elhatározta, hogy a gyűrűbe vésett szavak szerint éli az életét. Ez is elmúlik majd. A nehezebb napokban optimistán nézett a jövőbe, mert tudta, hogy ez is elmúlik majd. A jobb napokon a legjobbat hozta ki a lehetőségeiből, mert tudta, hogy ez is elmúlik majd.

Miről is szól ez a történet?

Észrevetted-e, hogy a jó időszakok, kellemes együttlétek során milyen gyorsan telik az idő?

Az embert próbáló helyzetekben pedig milyen keservesen lassan halad az idő? Pedig az idő relatív.  Ezt már Einstein is megfogalmazta. 🙂

Akkor mégis miért szenvedünk és érezzük lassúnak az időt pl: a fogorvosi székben, vagy egy szakítás után és miért telik gyorsan az idő, amikor öleljük a szerelmünket, vagy a hosszú hétvégén éppen lazítunk?

Buddha szerint azért szenvedünk, mert  szeretnénk elkerülni a negatív élményeket és hajszoljuk a pozitív élményeket. Vagyis nem vagyunk a jelenben! Az ITT és MOST-ban.

A fenti történet éppen erre világít rá. Semmi sem állandó, minden örökös változásban van és illúzióban élünk, ha azt gondoljuk, hogy létezik más a jelen pillanaton kívül. Ezért ebben az illúzióban görcsösen ragaszkodunk a jó pillanatokhoz és már előre szomorúak vagyunk, hogy vége lesz, ezért nem tudjuk teljességében megélni a jelen pillanatot…már azon siránkozunk, hogy vége lesz az ölelésnek. A negatív tapasztalatoknak pedig ellenállunk, küzdünk ellene, menekülünk előle, és éppen ezzel az elutasítással tartjuk fenn hosszabb ideig, érezzük azt, hogy milyen lassan megy az idő, mennyire fáj egy csalódás. Eközben szintén nem a jelenben vagyunk, hanem a múltban időzünk, amikor még minden szép volt, vagy éppen ki akarjuk erőszakolni, hogy túl legyünk rajta, legyen már vége a fájdalomnak. Pedig éppen ezzel a siettetéssel konzerváljuk a nehézségeket.

Gondolj csak vissza egy 10 vagy 20 évvel ezelőtti nehéz élethelyzetedre, amit akkor megoldhatatlannal tartottál. Még most is ugyanúgy fáj? Ugye, hogy nem? Igaz, hogy megoldódott? Akkor most miért aggódsz? A mostani helyzet is meg fog oldódni…előbb, vagy utóbb, de túl leszel rajta! De lehet, hogy elgondolkozol e sorokon és úgy döntesz, beépíted ezt az egyszerű mondatot a szemléletedbe. “Ez is elmúlik majd.” Talán ezáltal kicsit könnyebb lesz minden kihívás, ha úgy tekintesz rá, hogy ez is mulandó, a jó dolgokat pedig még jobban megéled és értékeled, mert tudod, hogy ez is elmúlik majd. Tiéd a választás, mert az élet ezután is fog jó és rossz dolgokat hozni, csak nem mindegy, hogy Te miként tekintesz rájuk. 🙂

Kellemes jelenlétet kívánok!

Az írásomat ihlető történet a “Points of You coaching game” könyvéből származik.

A fotó a pixabay oldaláról és engedélyével van letöltve.