“Én idő”


Feltételezem, nem ismeretlen fogalom az “én idő”, mert mostanában a csapból is ez folyik. Csodás könyvek, cikkek, teóriák vannak, hogy hogyan törődjünk többet magunkkal, de akinek ott a munka, a háztartás, gyereknevelés, feleségszerep, és még sorolhatnánk a teendőket és szerepeket, annak lehet, hogy még az “én időről” szóló cikk elolvasásra sem jut ideje, nem hogy ezt a mindennapjai részévé tegye.

Ismeritek a magnézium reklámot, amikor a nő mindenhol csak “feladat” cetliket lát?

Tényleg ennyire egyszerű lenne az élet? Kapj be 1-2 magnézium tablettát, és egyből minden renden lesz? Nos, fizikailag talán segít…na de mi van a lelkünkkel? Vajon a magnézium megadja a lelki töltést a folytatásra?

Szerintem Ti is arra tippeltek, hogy a válasz NEM!

Akkor mit tehetnék a hétköznapok szintjén, hogy egy kicsit önmagamnak is adjak? – kérdezheted.

Először is hagyj fel a halogatással!

Minden olyan elhatározás és mondatkezdés, ami úgy indul, hogy majd holnap, jövő héten, majd, ha óvodába megy a gyerek, nem más, mint elodázása a dolgoknak. Ugyanakkor az állandó feszültség miatt egyre csak nő a frusztrációd, míg végül már abban is ellenséget kezdesz látni, aki nem is az. Robban a bomba, és aki éppen ott van, az bizony nem teszi zsebre, amit kap. Utána meg jöhet a magyarázkodás, lelkiismeret furdalás, és az újabb ördögi kör. Legrosszabb esetben bele is betegedhetsz, és bár ez nem jó, legalább jut időd a pihenésre.

Pedig az “én idő” nem annyira megoldhatatlan.

Amikor a munkahely felé tartasz az óvodából/iskolából (vagy egy nehéz nap után hazafelé), és megszólal egyik kedvenc fiatalságodat idéző dalod a rádióban, akkor tessék feltekerni a hangerőt, és átadni magad az érzésnek! Emlékezni arra, amikor még szingliként róttad a bulikat, úgy érezted, tiéd a világ! Vérpezsdítő élmény újra átélni, még hacsak gondolatban is ezt. Az élmény hatására az agyadban szerotonin (boldogság hormon) termelődik, ami átjárja egész testedet. Ezzel együtt megjelenik a hála is azért, aki most vagy. Arra gondolsz, hogy milyen szép volt, de a mostani életedet mégsem cserélnéd el. Ehhez az “én idős” élményhez nincs szükséged sok időre.

Ahhoz, hogy eljuss tornázni, vagy egyik barátnőddel beülj egy kávéra, kicsit több szervezést igényel.

Azt kell megértened, hogy ha nélkülözhetetlenné akarod tenni magad a családod irányában, ezt könnyen elérheted, de ezzel beskatulyázod magad. Arról nem is beszélve, hogy a többiektől (pl: férj, nagymama) elveszed a közös megéléseket, pedig erre mindkét félnek (apa-gyerek; nagyi-gyerek) szükségük van. Ez lehet az Ő minőségi idejük, amit együtt tölthetnek. Hidd el, élvezni fogják, és megoldják azt az 1-2 órát nélküled…persze a maguk módján. 🙂

Hazatérve egy kellemes programról egy boldog anyukát és feleséget kap vissza a család. Ekkor még a rumlis lakás látványa sem borít ki annyira.

Tehát, ha magadnak adsz, abból minden családtag profitál. Ha “Anya” jól van, akkor mindenki jól lesz!

Ne hidd el egyetlen szavamat sem, inkább próbáld ki! 🙂

Legyen szép, csipet “én idővel” fűszerezett napod!