Az élet törékeny, de te nem vagy az, Élj!


…avagy ami nem öl meg, az megerősít?!

Múltkor az egyik barátnőm megkérdezte, hogy nem nézünk-e meg egy új filmdrámát, amit a moziban vetítenek? Csípőből rávágtam, hogy dehogy nézek ilyet! Hallgatok én elég drámát nap mint nap a konzultációkon.

És tényleg! Minden történet, amit megoszt velem a kliensem, megindító, szívszorító, kilátástalan. Legalábbis első hallásra annak tűnik. Nekem pedig az a feladatom, hogy objektív maradjak, átlássam a helyzetét és rávezessem a megoldásra. Vissza adjam az elveszített hitét és önbizalmát és ráébresszem, hogy van választása javítani a sorsán.

Vannak azonban nagyobb drámák, veszteségek is az életben. Amikor valaki a gyermekét veszíti el.

Ennél nagyobb fájdalmat el lehet képzelni? Túl lehet ezt élni? Lehet ilyenkor az okos mondatokat hangoztatni, mint például, hogy ez is egy tanítás, egy tapasztalás, csak jóval nagyobb, mint mondjuk, ha megcsalnak , vagy elveszíted a munkahelyed ?

Vannak helyzetek, amikor nem kell, nem lehet mondani semmit. Nincs itt az ideje és helye a mély spirituális bölcsességek osztogatásának. Csak együtt kell érezni. Támogatni szeretettel. Tiszteletben tartani a gyászát, és!!! hálát adni azért, amink van. Hogy nekünk van egy, kettő, vagy több egészséges gyermekünk. Hogy van fedél a fejünk fölött, hogy van mit ennünk…és lehet folytatni a felsorolást… Alap dolgokat készpénznek veszünk. Nem vagyunk eléggé hálásak azért, hogy ennyire szerencsések vagyunk! Nyafogunk, veszekszünk, problémázunk hülye, jelentéktelen dolgokon.

Most állj meg egy percre!

Nézz bele az életedbe és keress legalább egy dolgot, amiért hálás lehetsz! Ismerd el. Köszönd meg. Tudd, hogy Te egy nagyon szerencsés ember vagy! Hagyd abba a nyafogást, a kifogások gyártását és éld (meg) az életed minden percét! Mert csak az itt és most számít! Ha nem az itt és mostban vagy, akkor lemaradsz a legnagyobb lehetőségről, az életről!