A nagy piros gomb 2. rész


2. rész

Ahogy ígértem folytatjuk ezt a témát azért, hogy mélyebben megvizsgáljuk a kiakadások mögött meghúzódó rejtett, belső konfliktusokat.

Ha most csatlakozol az olvasótáborhoz, akkor ahhoz, hogy megértsd ezt a bejegyzést, előbb olvasd el az 1. részt!

“A nagy piros gomb” bejegyzés első részében az ELFOGADÁS, MEGENGEDÉS gyakorlását javasoltam azokban az élethelyzetekben, ahol eddig ismétlődően kibuktál, felbosszantottad magad, de minőségi változást nem értél el az adott helyzetben.

Ha az első lépést gyakoroltad, ami a meglévő helyzet elfogadását jelenti, tapasztalhattad, hogy nem egyszerű dolog napirendre térni és ténylegesen elfogadni egy feszültséggel teli helyzetet. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. És ha visszaemlékszel az előző bejegyzésemre, akkor azt kértem Tőled, hogy úgy fogadd el a kialakult helyzetet, mint egy tapasztalást. Emlékeztesd magad, hogy te nem csak ez a stressz gombóc vagy, hanem ennél sokkal színesebb egyéniség is vagy. Rengeteg jó tulajdonsággal megáldva, amit eddig esetleg nem ismertél el eléggé magadban. A fókuszod talán a hiányon volt eddig, arra voltál kihegyezve, hogy mi nem működik az életedben. De ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy áthelyezd a fókuszod arra, hogy milyen jó tulajdonságaid vannak, észrevedd a környezetedben a segítőkész, figyelmes embereket is.

Második lépésként azt kellene megfigyelned, hogy azok a helyzetek és emberek, amiktől és akiktől kiborulsz, vajon mit szeretnének üzenni neked?

Furcsa lehet első olvasatra, hogy egy személyközi konfliktusnak üzenete lehet számodra, de mindjárt egy példával levezetem ezt és akkor meg fogod érteni, hogy mire gondolok.

Tegyük fel a Társad újra és újra felhajtva hagyja a WC deszkát. Szándékosan hoztam egy ilyen hétköznapi példát. Bármivel be helyettesítheted, ami neked aktuális. (Megsúgom, hogy ez a jéghegy csúcsa, amin ki tud robbanni egy veszekedés, de e mögött egy sokkal mélyebb konfliktus van.)

Te már ezerszer elmondtad, hogy legyen szíves lehajtani maga után. A párod meg is ígérte, hogy oda fog rá figyelni, de láthatóan nem történik változás.

Ezen egyre jobban felhúzod magad. Olyan érzésed van, hogy:

 Nem vesz figyelembe téged.

 Nem fontos a kérésed, ergo nem vagy fontos a számára.

Megígéri, de mégsem tarja be a szavát. Ezért cserben hagyva és csalódottnak érzed magad.

Legmélyebb lelki állapotban még áldozatnak is érezheted magad azért, hogy mindenki (köztük ő is) csak kihasznál és a cselédet látja benned.

Ezek a történetek, gondolatok és érzelmek dühöt, haragot, megkérdőjelezettséget, elhanyagoltság érzést hagynak benned.

Nézzük meg ezeknek az érzéseknek a pozitív előjelű változatait, azokat a dolgokat, tetteket, amire vágysz:

Nem vesz figyelembe a társam… / Arra vágyom, hogy figyelembe vegyen!

Nem fontos a kérésem, nem vagyok fontos a számára. / Arra vágyom, hogy fontos legyek, érezzem, hogy oda figyel rám.

Cserben hagyva érzem magam… / Arra vágyom, hogy támogasson, megértsen és segítsen.

Áldozatnak érzem magam, mert mindent nekem kell csinálni és még csak nem is értékeli… / Arra vágyom, hogy elismerjen, értékeljen.

A fenti mondatok mögötti üzeneteket ritkán fogalmazod meg. Még ritkábban vagy tudatában annak, hogy ezek az érzések sokkal korábbról származnak, mint a mostani probléma.

A párod egyszerűen csak megmutatja, visszatükrözi, segít felidézni benned nagyon régi, elfeledett emlékekhez társított rossz érzéseidet. Talán gyermekkori negatív élmények következtében alakultak ki ezek a gondolatok, amelyek mára már irányító hitrendszerekké erősödtek. Amikor a párod nem hajtja le a WC deszkát, kontrolálatlanul előtör belőled akár több évtized óta eltemetett harag, csalódottság, mellőzöttség érzése.

Mit tehetsz, ha ezeket felismerted?

Először is lásd be, hogy nem a párodra haragszol. Nem ő a hibás. Ő tulajdonképpen a segítőd, aki felpiszkálta benned az eltemetett, megoldatlan érzéseket és emlékeket.

Másodszor, vizsgáld meg, hogy azokat a pozitív, támogató vágyakat, amelyeket a párodtól vársz, hogy megadjon neked, Te vajon megadod-e saját magadnak?

Elmondhatod-e, hogy:

Figyelembe veszem magam!

Figyelek a vágyaimra, igényeimre és teszek is értük!

Támogatom magam, megértő és türelmes vagyok önmagammal szemben!

Elismerem és értékelem magam!

Legyél őszinte magaddal. Ha a fenti mondatok nem csak vágyak, hanem ténylegesen e szerint éled az életed, akkor a párodnak sem lesz oka a wc deszka példáján keresztül kiborítania téged.

Mindig egyszerűbb és könnyebb a másikban észrevenni a hibákat, mint önmagunkban. A párod pedig szeretetből még azt is megteszi érted, hogy felhajtva hagyja a WC ülőkét. Csak azért, hogy neked segítsen a lelki gyógyulásban.

Mindez persze mélyen zajlik, nem a felszínen. Ezért lenne hasznos magadba nézned és meglátni a dolgok, helyzetek mögött/alatt lévő gyógyulási lehetőségeket.

Ha elgondolkodtatott az írásom, kezdd el megfigyelni magad.

Kiborító helyzetek biztosan lesznek a jövőben is, de van választásod és lehetőséged ezekből gyógyulást és előnyt kovácsolni.

Figyelj az érzéseidre, akár írd is le őket, amikor legközelebb “helyzet van”!

A negatív érzéseket fogalmazd át pozitív vágyakká. Írd le, hogy a pl: a cserben hagyottság érzése helyett milyen pozitív érzésre vágysz és igyekezz ezt a pozitív érzést magadnak megadni. Ne a párodtól várd el, hanem add meg magadnak.

Gyakorolj és fedezd fel, hogy milyen klassz dolog figyelembe venni magad! Talán eddig azt hitted, hogy ez önző dolog, de rá fogsz jönni, hogy egyáltalán nem önzőség önmagadat méltatni!

A következő részben további támogató javaslatokkal érkezem!

Addig is kellemes önszeretet gyakorlást kívánok!

Fontos! Ha nem megy elsőre, ne add fel. Több évtizede fejlesztetted tökélyre a jelenlegi önsors rontó mintáidat! Adj magadnak időt az új, támogató minták megerősödéséhez!